A kezdetek (1964 – 1968)

Érdekes módon a Honda előbb szerepelt Formula–1-es futamokon, minthogy a vállalat személygépkocsikat kezdte volna el gyártani. Már 1962-ben elkezdték az RA271 fejlesztését, mellyel egyidejűleg meglepték az európai csapatokat, hogy az övék teljes egészében japán cég (Ronnie Bucknum és Richie Ginther amerikai versenyzőket kivéve). A Ferrari és a BRM mellett a Honda maga építette motorjait és alvázait, ellentétben a többi csapattal, akik 1962-ben rajthoz álltak.

A Német Nagydíj nürburgringi pályáján Ronnie Bucknummal álltak először rajthoz 1964. augusztus 2-án. A versenyző ugyan egy baleset következtében kiesett, de összesített eredményben tizenharmadikként végzett. Az évad azon futamain, amelyeken a Honda részt vett, Bucknum mindkét alkalommal kiesett. 1965-ben a szintén amerikai Richie Gintert kapta csapattársul, akinek az RA272-es autóval sikerült a szezon utolsó futamaként megrendezésre került Mexikói Nagydíjon győznie. Az elősző évhez képest a csapat sokkal jobban teljesített: mindkettőjük szerzett pontokat, de még mindig sokszor estek ki. Végül tizenegy ponttal a hatodik helyen végeztek. A Ginther-Bucknum páros 1966-ban az új RA273-mal a szezon kilenc futamából csak ötön vettek részt, Bucknum pedig csak az utolsó kettőn versenyzett.

A Honda 1965-ös autója

A szezon végére három pontot sikerült szerezniük, mellyel nyolcadikként végeztek a csapatok között. Az 1967-es évadtól a tapasztalt, 1964-es világbajnok John Surteest ültették a kormány elé, aki előbb még az előző évi alvázzal versenyzett. Surtees és a Honda elindult a szezon összes futamán, a szezonnyitó Dél-afrikai versenyen egy harmadik helyezéssel mindjárt dobogóra is állhatott, majd Monzában pedig az ott debütáló új RA300-zal első helyezést ért el. Az évadban szerzett húsz ponttal a brit negyedik helyen végzett. 1968-ban Jo Schlessler, David Hobbs és Joakhim Bonnier is egy-egy futamon a Honda pilótái voltak. Schlessler a július 7-i Francia Nagydíjon, a Rouen-Les-Essarts-i pályán halálos balesetet szenvedett, Bonnier ötödikként ért célba, míg Surtees másodikként állhatott a dobogóra. Tizennégy pontjával a Honda a szezon végén hetedik lett. Sokáig az 1968-as évad volt a Honda utolsó szezonja, ugyanis csak több mint harmincöt évvel később, 2006-ban tértek vissza a Formula–1-be.

Motorbeszállótóként (1983 – 1992)

A Honda 1983-ban visszatért a Formula–1-be, s motorbeszállítóként 1992-ig különböző csapatoknak gyártott motorokat. 1983-ban a Spiritnek és 1987-ig a Williamsnek is, 198 és 1988 között a Lotusnak, 1988-tól 1992-ig a McLarennek, valamint 1991-ben a Tyrellnek is beszállított. A megbízható motoroknak köszönhetően a különböző csapatok 1992 végéig összesen hetvenegy futamgyőzelmet arattak, ez idő alatt Ayrton Senna háromszor, Nelson Piquet és Alain Prost pedig egy-egy világbajnoki címet nyertek.

A Honda visszatérése a BAR-ral (2000 – 2005)

Button a BAR-ral 2004-ben

Eredetileg a Honda azt tervezte, hogy az új évezred kezdetére – mint ahogy az 1960-as években – ismét néhány monopostót küldenek versenybe. 1999-ben a holland Jos Verstappen tesztelt egyszer ebből a prototípusból, de a projekt vezetőjének, Harvey Postlethwaite halála után a Honda elásta ezt a tervet. Ehelyett 2000-ben a British American Racing (BAR) motorbeszállítójaként tért vissza a Formula–1-be. A versenyzőknek, Jacques Villeneuve-nek és Jenson Buttonnak nem sikerült az élvonalba jutnia. A BAR legjobb évadja a 2004-es volt: a két pilóta – Jenson Button és Takuma Sato – több dobogós helyezést és egy pole-pozíciót szerzett a csapatnak, de futamot nem sikerült nyerniük. A Honda-motoros BAR száztizenkilenc pontjával második lett a konstruktőri bajnokságon. 2005-ben a Honda megvette a BAR negyvenöt százalék részesedését. A British American Tobacco elnevezésű dohányvállalat, a BAR tulajdonosa, az Európai Unió által egyre jobban kiterjesztett dohányreklám tilalom miatt lassan felbontotta Formula–1-s szerződését. 2005 kasztrofális évnek bizonyult a csapatnak. Szabálytalan tankolás miatt két futamra szóló eltiltást kaptak, így a Spanyol és a Monacói Nagydíjon nem versenyezhettek. A szezon második felében Button eredményesen versenyzett, s minden futamot pontszerzőként fejezett be, de Sato sikertelen szereplése csak a hatodik hely elérésére volt elegendő a konstruktőrök között. 2001-ben és 2002-ben a BAR mellett a Honda a Jordannek is szállított motorokat.

Honda Racing F1

2006

Anthony Davidson, a Honda 2006-os tesztpilótája a 2006-os Amerikai Nagydíjon

2006. január 1-jén a Honda átvette a BAR fennmaradó részesedését, így tehát Honda Racing F1 Team néven 1968 óta először szerepelt önálló csapatként a Formula–1-ben. 2006-ban a BAR még megmaradt fő- és címszponzornak, ám végül visszavonult a sportágtól. Harmincnyolc év után az első Honda-párt a BAR-Honda volt pilótája, Jenson Button és a Ferraritól átjött Rubens Barrichello alkotta. A Magyar Nagydíjon Button megszerezte mind a Honda 2000-es visszatérése óta, mind élete első futamgyőzelmét. A csapat a szezonban igen jól szerepelt, nyolcvanhat ponttal negyedikek lettek.

2007

2007-ben meglehetős furcsasággal állt elő a Honda: az autók reklámmentesen indultak, a kötelező feliratok (csapatnév, gumimárka) mellett egy, a Földről készült űrképet festettek a kocsikra. A Honda ezzel kívánta figyelmeztetni az embereket a klímaváltozásra. Utoljára körülbelül harminc éve fordult elő utoljára, hogy egy csapat nem ad helyet autójukon szponzoroknak.

Rubens Barrichello 2007-ben a Hondával

A szezon közepéig a Honda a szintén az ő motorjaikat, de más kasztnikat használó Super Aguri mögött voltak, de az évad végére sikerült leelőzniük őket. A szezonban hátrébb teljesítettek, mint ahogy azt elvárták volna. A sok motorprobléma ellenére Button hat pontot szerzett, ám Barrichellónak egyet sem sikerült összegyűjtenie, így tehát mindössze azzal a hat ponttal nyolcadikak lettek a konstruktőrök között.